Az emlékérme "elkészítési módja", működési elve a következő:

a nyújtani kívánt, normál forgalomban lévő érmét -ami az USA-ban az 1 cent, Magyarországon pl. a 2 Ft-os érme -egy olyan présbe rakják, ahol 2 henger között kipréselődik, iszonyatos, kb. 22 tonna/cm2 (!) nyomás alatt. Az egyik hengerbe van marva a minta negatívja, a másik az ellen-henger. A folyamat alatt nem csak a minta préselődik bele a 2 Ft-ba, de az oválisra meg is nyúlik az óriási nyomás alatt. A nyomóhenger elkészítése hihetetlen precizitást és felkészültséget igényel, így érthető, hogy egy-egy ilyen szerszám (angolul die) gyakorlatilag arany-árban van.

Vannak automata -gép hajtású -és kézi hajtású emlékérme-készítő berendezések.

Az előbbivel talán több érme készíthető egységnyi idő alatt, viszont a kézi préselésnél még jobban érzi az ember, hogy valóban ő maga készítette!

Komoly gyűjtő klubok is alakultak emlékérmék cseréjére és adásvételére. Az áruk több tényezőtől is függ, alapvetően attól, hány db van belőle forgalomban, mennyi idős, milyen állapotban van, és milyen népszerű a hely, vagy esemény, amelyen készült.

Az emlékérme (préselt érme, nyújtott érme, nyomott érme, stb.) Magyarországon.

Hogyan kezdődött a történetem?

Több évvel ezelőtt jártam az USA-ban. Számtalan élményem közül az egyik az volt, mikor különböző túrista "attrakcióknál" felfedeztünk feleségemmel (akkori barátnőmmel) együtt olyan, tetszetős berendezéseket, amelyek az USA 1 centesből emlékérméket nyomtatnak, általában 50 cent, vagy 1 USD bedobásával. Talán az első hely San Franciscóban a Golden Gate híd töve volt.

Az jutott eszünkbe: miért ne próbálnánk ezt ki otthon??

Hazaérkezésünk után ment egy levél a Magyar Nemzeti Bank illetékes osztályára, de jött a válasz:"... A magyar hivatalos fizetőeszköz bármilyen átalakítása roncsolásnak minősül, és 10.000,- Ft-t egyedi bírságot von maga után". Így tehát az ügyet elfelejtettük. Egészen addig így volt ez, amíg egyszer munkám nem sodort el egy konferenciára, ahol élőadást tartott maga Surányi György is, az MNB akkori elnöke. A szünetben összeszedve a bátorságot oda mentem hozzá -és testőreihez- és rákérdeztem: - Elnök úr! Ön szerint büntetendő, ha pl. a magyar 2 Ft-ból emlékérmék készítenének? - kérdeztem - Szerintem nem - válaszolta - Akkor miért büntetik? - Miért, büntetik? - Igen! - Utána nézek! Mondta ő, és tovább sietett. Teljesen meg is feledkeztem a ügyről, míg nem egy nap -sok hónappal később- egy numizmata boltban valahogy beszélgettünk az eladóval a témáról, és azt a fülest kaptam, hogy már lehet "ilyet" csinálni!! Azonnal ment a levél a Nemzeti Bankba, és a válasz sem váratott sokáig magára:

"... Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Korm. Rendelet 2000. március 1-tol hatályon kívül helyezte azt a korábbi rendelkezést, amely a bankjegyek és érmék szándékos megrongálását vagy megsemmisítését kívánta megakadályozni. Így a pénzérmék vagy bankjegyek átalakításának jelenleg nincs jogi akadálya"

Gondoltam: itt a lehetőség,

és megrendeltem az első gépet 2002 szeptemberében.

Az automata, 3 hengeres gép a Tropicariumba került. A kezdeti nehézségek után úgy láttam, hogy az emberek megszerették, Úgy hogy egy következő helyszínt is kinéztem magamnak, ami a Csodák Palotája lett. Ide egy 4 hengeres, kézi "tekerésű" gép került.

Mielőtt elkezdtem, láttam ehhez hasonló gépeket több helyszínen is -pl. Westend és Corvin mozikban, de ezekre valahogy mindig az volt kiírva, hogy "üzemen kívül"; aztán el is tűntek ...

Azóta ez a tevékenység hármas örömet okoz számomra: - elkezdtem valami újat - szeretem látni a - túlzás nélkül! - boldog arcokat, ahogy kiveszik a gépből a "friss", még valóban meleg emlékérmét, és mondják, hogy "hú, de klassz!" - hoz némi pénzt is...

Budapest, 2005 áprilisa